2010. december 31., péntek

Bejegyezte: Erika dátum: 5:13 0 megjegyzés
Nagyon boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!!!


2010. december 21., kedd

Darnyi Vince

Bejegyezte: Erika dátum: 2:02 0 megjegyzés
Tegnap megvolt az első úszásbemutató. Rém büszke voltam, bár nem számítottam különösebben nagy durranásra a betegségek miatt. Ehhez képest viszont meglepődtem. Deszkával már egyedül próbálkozik, szerintem sikerrel. Az oktató is nagyon sokszor megdicsérte! És az az öröm, amivel lubickol a vízben... :-)

Az uszoda egyébként gyönyörű, az oktatók pedig végemérhetetlen türelemmel vannak megáldva, úgyhogy a gyerekek is odavannak értük. Én nagyon meg vagyok elégedve!!!

eligazítás























bemelegítés

















2010. december 17., péntek

Királyrét képekben

Bejegyezte: Erika dátum: 11:58 0 megjegyzés








Cyber hóminátor


2010. december 10., péntek

Itt is, ott is!

Bejegyezte: Erika dátum: 23:34 0 megjegyzés
Múlt szombaton találkoztak a gyerekek Mikusszal. Mondjuk nem ez volt az utolsó, mert ezt még követte úgy 5-6 db. Mindegy, fő az ő örömük! :-) Gábor munkahelyén találkoztak az első Gyuri Mikulással. Ez minden évben nagyon hangulatos, családias, még tömegnyomor sincs, úgyhogy élveztük.

Nagyon bátran odamentek egyedül Mikihez. Olyan cukin állnak ott. Perec teljesen odabújt Vincéhez, aztán egyszer csak szembefordultak és ölelgették egymást hosszú percekig. Mindenki nevetett, szépen kivárta Miki is a sorát, aztán odaadta az ajándékokat nekik. Olyan büszke voltam rájuk.



















Itt már dézsmálnak. Semmilyen elemi erővel nem lehetett őket eltántorítani az ebéd előtti csokievéstől. Most mit mondjak? Pont én akarom őket lebeszélni a csokievéstől...???? Vicces!

A csíkos pulcsis kislányról érdemes pár szót említeni. Egyértelműen súlyos csokifüggő volt! :-) Szabályosan megrohamozott mindenkit, akinél csokira hasonlító tárgy volt, és azonnal elkobozta, még szülői felügyelet mellett is. Az enyémek hamar rájöttek a veszélyre, úgyhogy védelmi stratégiát dolgoztak ki. Az első képen Vince tekintetét érdemes figyelni, a másodiknál pedig már a hátraarc-stratégia némiképp bevált.







































Csíkos pulcsis kislány közeledik!!! Anyuka próbálja féken tartani!








































Csokilitisz!!!!

















Rövid pihenés után Szonja szülinapjára mentünk. Azért bele lehet gondolni, egy mikulásünnepségen 100%-on működő gyerek alvás nélkül hogy viselkedik egy játszóházban tartott szülinapon... És mindez egyazon napon! De nem!!! Téved mindenki! Mert igenis a várthoz képest jól alakultak a dolgok! Büszke voltam!!! Itt épp felköszönti az ünnepeltet, akit én egyszer meg szeretnék kaparintani menyemnek! :-) (nem húztak be neki, csak volt arcfestés is... gyönyörű kislány)



















Valahogy ez a tél nem a mienk egészség szempontjából. Ennyit életükben nem voltak még betegek a gyerekek, így a mostaninál már "javasasszony anyukám" aszonta, hogy kenjem zsírral a gyerekeket. Nem nagyon hiszek az ilyen csiribiri praktikákban, de azért bekentem őket. Be kell valljam, tényleg használ, úgyhogy most illatoznak, mint a kacsapicsa a sok zsírtól! :-) Perec különösen élvezi, ő azonnal felvesz egy hihetetlen relaxpózt (fej mélyen lehajt, hátat-szemet kidülleszt és még egy kis nyögés is társul hozzá! Amint abbahagyom 1 mp-re is, azonnal rekedt, bedugult hanggal panaszkodik: "bég, bég..."

Más:

Hetente egyszer fejlesztőpedagógus viszi ki Vincét az oviban a csoportból, mivel állítólag a finom motorikáján van mit javítani. OK, OK, javítsák is neki, de az extra 200 LE-s motorikájával mi van, amit csak nekem indít be??? Azt valahogy nem lehet csappantani? Mondjuk úgy 90-100 lóerős motorikával már tudnék mit kezdeni.

Egyébként tényleg hatásos ez a heti egy alkalom Alíz néninél, akiért alapból is odavan. Látványosan ugrott meg a gyerek rajzképessége, és LEGO-ból is hihetetlen dolgokat épít egymaga a nullából. Áldjuk Aliz néni nevét! Ezt pl. tegnap kreálta:






































2010. december 3., péntek

Perec a bölcsiben

Bejegyezte: Erika dátum: 4:02 0 megjegyzés
Eltelt az első hetünk a bölcsiben, és én azt hittem, hogy még ma sem történik semmi! Ma mentem ki először hosszabb időre, hiszen ez a cél. Nagyon büszke vagyok kicsi Vilmosra, és most nem azért sírtam, mert bent kellett hagyni a bölcsiben és összedőlt a világ, hanem annyira büszke voltam/vagyok rá. Mindenben együttműködött, egyedül(!!!) evett gyönyörűen, repetázva, és csak 1x szökött ki a mosdóba lefittyedt szájjal, hogy "anya!!!!".

Na de! Van a Bálint!!!! Ma már azt hittem, tarkón verem a kis srácot! Személyiségét hűen tükrözi tegnapi viselete: hatalmas, egész pulcsit betöltő halálfej... Fő passziója, hogy a terem egyik sarkából ezerrel, de tényleg ezerrel nekivágtat a kismotorral (ezt sem értem, miért van a csoportban), kispéciz egy másik, ártatlan gyermeket (tegnap Vilmost), és teljes erővel nekirohan a koponyasérülést kockáztatva. Úgy ugrottam fel, hogy azt hittem, széttépem. Szóltam a gondozónőknek, hogy ez szerintem így nem járja, hogy a kis csávó uralja az egész csoportot, és a maximum, amit az 5 nap alatt hallottam kb. 2x, hogy ejnye-bejnye. Nagyon ki vagyok akadva!!!! Én megmondom őszintén, ritkán érzek ilyet gyerekkel kapcsolatban, de a bicska nyílik rendesen a zsebemben, amikor meglátom! :-(

Egyébként pedig a lényeg, hogy Vilmos nagyon jól érzi magát, megbízik Erzsi néniben, sőt! Reggel rohant őt átölelni!

Vilmos fő lelőhelye a kis konyha, ahol rendszerint szőlőfőzeléket készít nekem! Becsszóra, soha életemben nem csináltam ilyet!!!

Ó, a lényeget elfelejtettem! Perec még a beszoktatás előtti látogatáson összejött egy Petra nevezetű hölgyeménnyel, aki rosszindulattal is minimum 3 cm átmérőjű tengerkék szemekkel rendelkezik. Azóta is tart a szerelem! Úgy néz ki, nem kell félteni a fiaimat, és hát az anyjuk egyenlőre meg van elégedve a választásukkal! :-)

Néhány kép az első napjairól:







2010. november 27., szombat

Csapatkép

Bejegyezte: Erika dátum: 7:29 0 megjegyzés
Íme a Csapat! Azt nem tudom, ki volt a toborzó, illetve kinek az ötlete alapján született, de ez az alapcsapat! Ide csapódnak, leválnak, de ők négyen stabilan kitartanak így-úgy! :-)

Balról jobbra: Juli, Tami, Heni, Vince

A fotó Heni szülinapja előtt készült.



2010. november 16., kedd

Vili-szótár 3.

Bejegyezte: Erika dátum: 6:44 0 megjegyzés
tági busz - távolsági busz

gaboly - bagoly

sompó - sorompó

szemüge - szemüveg

jámos - villamos

Mix

Bejegyezte: Erika dátum: 6:17 2 megjegyzés
Az új hobbi az oviban, hogy rajzolnak nekünk és megkérik az óvónőket, hogy írják rá az üzeneteiket.

Ebben pl. semmi különleges nincs, de a színeivel elvarázsolt engem.

Ez pedig Julianna rajza nekünk, rólunk! Felhívnám a figyelmet a darázsderekamra!!! Azért örülök, hogy ilyennek lát a leány! :-) És érdemes egy pillantást vetni a woodstock-i gatyómra is! Cuki! Mint ahogy a Vince-Vili páros is! Gábor haja...??? :-)

Elkészültek az aktuális ovis fotók. Ilyenkor lehetőség van testvérfényképezésre is, amit nagy szeretettel használunk ki, mert miért ne!?

És igen, igen! Tudjuk, hogy rém értelmes fejet vág Perec. Hiába próbáltuk a fényképésznek is elmondani, hogy ez nem az "alaparc"! Hogy is mondjam, milyen is volt a fényképész??? Jó, hát nem kertelek, nagyon bunkó volt, de velünk még mindig kedvesebb volt, mint az előttünk-utánunk érkező fotóalanyokkal. Nekünk csak annyi "jutott", hogy hihetetlen bamba a gyerek... Amit mondom, mi is tudunk, látunk, na de azért így kijelenteni... Szóval tényleg, amint fényképező kerül az orra elé, lemerevedik az arca, lefittyed az álla, és íme a végeredmény:
És íme a nagyfiú, akiben egy pindur fotómodell veszett el. Na ő pedig a pici ellentéte, amint fényképezőgépet lát, egyből bepózol vagy őrült hódító arcot vág! Legalábbis engem totál meghódít! :-) Egyébként pont ezzel az arccal néz rám, ha valamit nagyon szeretne... Íme:
A minap pedig a srácok vendégségben voltak, ahol is nagy "szerencsénkre" Vince nagy kedvencei, teknősök voltak fellelhetők. Eddig is nehéz volt halogatni a beszerzésüket, de ezután... Azóta csak a teknősökről hallgatom az szóáradatot. De Vilmosnál is hasonló sikereket értek el.



2010. november 9., kedd

Dobtam ma egy hátast...

Bejegyezte: Erika dátum: 10:31 3 megjegyzés
Mint ismeretes, rajzképességünk Vincével együtt elég szerényre rúg, így amikor ma megláttam ezt a rajzot, tényleg hanyatt vágtam magam. Bevallom őszintén, én el sem hittem, hogy ez az Ő műve, de szinte ugyanezt a prototípust produkálta utána a szemem előtt.

Én utaznék vele... :-)














2010. november 8., hétfő

Karesz olvas

Bejegyezte: Erika dátum: 9:32 2 megjegyzés
Ő Karesz! És nem hiszem el! Odaül a könyvre és 10 percig ott néz... Frankón becuccolt hozzánk!


















Gábort is megihlette a háziállatunk...


2010. november 7., vasárnap

Karesz update

Bejegyezte: Erika dátum: 9:59 0 megjegyzés
A legyünk előkerült! Kicsit megingott a bizalmam benne... Perec olyat rittyentett, hogy csak na, illatozott, mint a tubarózsa, és erre bújt elő Karesz! Ott legyeskedett a pelus körül. Szóval gyanús lett táplálkozási, illetve illatanyag gyűjtési szokásait illetően! Ő sem más, mint a többi!? :-( Jó, hát mire számítottam, de azért mégis...

Időközben este még komplett lakópart épült LEGO-ból a szárnyasnak, továbbá különféle szállítóeszközök, garázsok stb. :-) (ezt nem én találtam ki, vagy igen???)

A Karesz

Bejegyezte: Erika dátum: 9:15 0 megjegyzés
Van egy legyünk! A Karesz! 1 hete velünk, rajtunk, általunk él! Bár az "általunk"-at próbáltam kizárni, megnéztem már minden sarkot eltusolt kajamaradékok után, de nem találtam. Bár ha a büdös maci el tudott tűnni órákra, ez sem lehetetlen!

Na szóval, Karesz 1 hete az őrületbe kerget főként engem, mert semmilyen módon nem tudjuk sem elkapni, sem leütni, sem kikergetni! Gyerekek miatt irtószert nem használunk! Éjjelente megtelepszik valamelyikünk végtagján, de leginkább percenként belezümmög a fülünkbe, ezzel megbontva az egyébként is szakaszos éjszakáimat.

De!!!! Ma megszerettem Kareszt! Komolyan! Én sem gondoltam magamról soha ilyet! Először is, Karesz szép... ahhoz képest, hogy légy! Olyan kis helyes, a kicsi és a közepes kategória közötti méretekkel bír, semmilyen fura bigyó nincsen rajta, mármint ilyen sz...rszippantós küllem (vörös, hatalmas szemek stb.). Ma relaxálás közben rászállt a kezemre és néztük egymást, és akkor történt a csoda! Befogadtam, és a családot is meggyőztem!

Most meg már a kicsi is rohangászik a lakásban körbe-körbe, hogy 'aresz, 'aresz, és Karesz nem jön elő... :-(

Hosszútávú kapcsolatot persze semmiképp nem terveztünk, de egyenlőre olyan klassz volt az együttműködés! :-)

2010. november 5., péntek

Gyerekszáj

Bejegyezte: Erika dátum: 10:15 0 megjegyzés

Vince Vilmosnak:

– Na jól van, odaadom a LEGO űrhajómat, de ha még egyszer széttöröd, utána összerakom, felraklak rá, és kilőlek az űrbe…

2010. október 24., vasárnap

Gyerekszáj

Bejegyezte: Erika dátum: 9:57 0 megjegyzés
Vince: Mama, alhatok nálatok?

Mama: Most nem, tegnap is ott aludtál.

Vince: Mama, légyszí'!

Mama: Nem!

Vince: Mama, légyszí'!

Mama: Nem!

Vince: Mama, légyszí'!

...

Mama: Olyan vagy, mint a falra hányt borsó!

Vince: Jó, ha leszek az, akkor alhatok nálatok???

2010. október 23., szombat

Gyerekszáj

Bejegyezte: Erika dátum: 13:39 0 megjegyzés
Én: Milyen autód lesz felnőtt korodban?

Vince: Busz

Vili-szótár 2.

Bejegyezte: Erika dátum: 12:16 0 megjegyzés
Pőszi - Percy

Tyomasz - szerintem ezt nem kell lefordítani

dokodí - krokodil

elpaklak - elkaplak

Binsze - Vince már finomodik :-)

ápia - Activia

dámbó - jumbo

2010. október 15., péntek

Érik a gyümölcs...

Bejegyezte: Erika dátum: 2:11 0 megjegyzés
Végre úgy néz ki, hogy eddig silány sportteljesítményünk kezd javuló tendenciát mutatni! :-) A judo-vonalat most egyenlőre nem erőltetjük, pedig nagyon klassz kis pasis sportnak tartom, fiam nem... Egyébként hátul az a picike rikító kék sapkában az enyém!!! :-))))))


És hát jól van na!!! Ez csak egy kis helyi újságban jelent meg, de az vesse rám az első követ, aki ne úgy érezné, mintha a BBC-n adtak volna számot róla!!! :-)))))

2010. október 10., vasárnap

Vili-szótár 1.

Bejegyezte: Erika dátum: 22:41 2 megjegyzés
Vilmos egyre több mindent mondogat, többnyire nagyon szépen. Van azért egy-két kedvencünk, amit igazából talán mi értünk csak meg, de odavagyunk. :-))) Pár példa:

piszipí dödöndödöm - TGV vonat

föféfa, föféfa... - körtéfa, körtéfa...

picsesz - csipesz

Icce - Vince

erátó - teherautó

sündisznó - ünyinyó (ezt néha alkalmazza a fűnyíróra is)

picő - cipő

kumpi - krumpli (ez pedig bármi ehetőre vonatkoztatható, de ha valóban krumpliról van szó, akkor éles örömbeli ordítás is követi) :-)

Ó, és a lényeg a Pityu, amely bármely papagájra érvényes!!!

Mozgalmas hétvége

Bejegyezte: Erika dátum: 1:07 4 megjegyzés
Múlt hétvégén szinte megállás nélkül mentünk. Elterveztük, hogy lakásban sokat nem maradunk. Mondjuk buta ötlet volt, mert vasárnap estére már mind a négyen alig álltunk a lábunkon, de azért jó kis programokat szerveztünk! :-)

Szombaton a Budakeszi Vadasparkba látogattunk el, aminek a bejárat előtti sétánya inkább emlékeztetett egy vurstlira, mint ahogyan az az emlékeimben szerepelt. Ezzel olyan nagy gond nem is volt addig, amíg Vince el nem kezdett hisztizni egy nyalókáért. Megkönyörültem rajta, ilyenkor szokott kapni egy "apróbb" darabot. Miközben közelítettünk a körülbelül 10 ezer féle nyalókás stand felé, minimum(!!!) 20-szor mondtam el neki, hogy egyikhez sem nyúlhat hozzá, majd együtt kiválasztunk egy kisebbet. Mert ugye, ha már megfogtuk, visszük. Úgy éreztem sikeresen megbeszéltük. Nem tudom, mire alapoztam ezt az érzésemet. A tapasztalatok nem ezt igazolják. Az utolsó 10 méteren egy olyan sprintet nyomott, hogy ihajjj, úgyhogy sikerült a gyakorlatilag legnagyobb, megközelítőleg fél méteres nyalókát kirántania. Ilyenkor próbálom a "jófejszülőséget" gyakorolni egy-két ejnye-bejnyével, de belül úgy éreztem, hogy beköltözöm a vadaspark egyik nevéhez méltó ketrecébe, és ott a nevéhez méltó állatként ordítok egy hatalmasat...

Onnantól kezdve felbolygattuk azon családok mindegyikét, akikkel szembementünk, ugyanis az összes vadasparkban lévő kis-, illetve nagy gyereknek csakis ilyen nyalóka kellett, és soha többé semmi más. Egyetlenegy családdal sikerült beszédbeli kapcsolatba elegyednünk, nekik elmondtuk, hogy nehogy azt higgye... meg egyáltalán... mi nem szoktunk... á, csak a gyerek... meg izé, meg hozé... szóval én nagyon égtem! Próbáltam megörökíteni az o'jjektumot...

Voltak a vurstli részen cuki nem kis kecskék, szóval elég nagyok voltak, de Vilmos minden teketória nélkül odament és megvizsgálta a fogazatukat. Nem akadékoskodtak!

Az utolsó 50 méterre találtunk ilyen helyes kis taligát. Jobb és kényelmesebb lett volna előbb, mivel a kijárat fele erősen lejt a talaj, így hiába húztuk Gáborral ketten, amikor megindult a "szekér", rémülten néztünk egymásra, hogy melyikünk tudja hamarabb megállítani a kavicsos talajon csúszó lábát.

Állatokat nem fotóztam, mert egyrészt szerintem mindenki látott már ilyeneket, meg olyan sok nem is volt. Viszont volt több olyan alom, ahol semmit nem láttunk, bár ahogy elnéztük, mi sem nagyon költöztünk volna be az adott állat helyében...

Mire hazaértünk, teljesen kidőltek. Mire előkaptam a fényképezőt, Vince feltekintett, de az előtte lévő pillanatban tényleg aludt, mint a bunda. Azért ott arról a szatyorról ejtsünk néhány szót. Mostanában mindenhova zacskókkal megyünk. Ha szerencsénk van, akkor ilyen helyes kis csíkossal, ha nincs, akkor valamelyik "menő" bevásárlóközpont rikító színekkel megáldott darabjával. Már csak a WC-re nem viszi magával őket. És hogy mik vannak ezekben a zacskókban??? Hát FONTOS IRATOK!!! Ami tartalmaz rejtvényújságot, mindenféle űrlapot (tőlünk nyúlja le a feleslegeseket), receptkönyveket stb. Jaj bocsánat, ezek önkormányzatis, irodista papírok, és rendszeresen meg kell jelennünk a polgármester előtt! Ti sem értitek? Mi sem, de a szerepjátékért mindent!
Másnap Úttörővasutazni mentünk! Leállítottuk az autót a fogaskerekűnél és felpattantunk rá. Ezt még én is nagyon élvezem, nem utolsósorban a látványért, ahol keresztülhalad, de maga a járgány is rém vicces és klassz! Gyerekek itt még meglepődve, vagy inkább az alvás küszöbén???
A Széchenyi-hegyen le kellett ülnünk a megállóban, hogy Vince lerajzolhassa a járgányt. Cseppet sem voltunk furák... Itt a művész úr elmélkedik milyen irányzatú festmény is készüljön!?
Pasik... járgányok... és lassan 6 éve erről szól az életem...
A vasutazás rossz nem lehetett, viszont az utasgárda... Huh... Volt egy társaság, amely állott kb. három családból, minimum 10 gyerekkel. Kizárólag ordítva társalogtak, számomra kétségtelenül a többi utas figyelmének felkeltése érdekében. Suttyóság kipipálva!!! A b...meg, a k...anyád és társai röpködtek pillanatonként. De ami a biztosítékot kiverte, hogy a szerintem max. 10-12 éves kalauzfiút próbálták átverni, hogy ők már vettek jegyet, amit persze nem tudtak bemutatni. Nagyon-nagyon-nagyon drukkoltam a kicsi fiúnak, hogy ne hagyja magát, de le a kalappal, megoldotta a helyzetet, és megvetette velük a jegyet. Nem véletlenül kerülnek oda a kimagasló értelmi képességű manók. A figyelemfelkeltésen kívüli témájuk továbbá főként az volt, hogy mikor érnek minél előbb a végállomásra, hogy beugorjanak egy pizzára a restibe... no comment!!! (tudom, tojni rá!)

Ez a vasárnapi hazatérés képe...

A vasárnap délutáni alvás után (azért kiszedtük őket a kocsiból...) kimentünk a Hajógyári szigetre a csúszdaparkhoz. Végre Vince is le mert csúszni a fedett, kacskaringós csúszdán. Nagyon büszke volt magára és persze én is!!!

Itt pedig a bátor kicsi fiú!!!! :-))) (közben a zabszem ott volt, de akarata már neki is van, nem volt más választásunk) Ezt kb. 50-szer végigcsináltuk!

 

Családi fészek Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea