2010. december 31., péntek

Bejegyezte: Erika dátum: 5:13 0 megjegyzés
Nagyon boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!!!


2010. december 21., kedd

Darnyi Vince

Bejegyezte: Erika dátum: 2:02 0 megjegyzés
Tegnap megvolt az első úszásbemutató. Rém büszke voltam, bár nem számítottam különösebben nagy durranásra a betegségek miatt. Ehhez képest viszont meglepődtem. Deszkával már egyedül próbálkozik, szerintem sikerrel. Az oktató is nagyon sokszor megdicsérte! És az az öröm, amivel lubickol a vízben... :-)

Az uszoda egyébként gyönyörű, az oktatók pedig végemérhetetlen türelemmel vannak megáldva, úgyhogy a gyerekek is odavannak értük. Én nagyon meg vagyok elégedve!!!

eligazítás























bemelegítés













video

video

video

2010. december 17., péntek

Királyrét képekben

Bejegyezte: Erika dátum: 11:58 0 megjegyzés








Cyber hóminátor


2010. december 10., péntek

Itt is, ott is!

Bejegyezte: Erika dátum: 23:34 0 megjegyzés
Múlt szombaton találkoztak a gyerekek Mikusszal. Mondjuk nem ez volt az utolsó, mert ezt még követte úgy 5-6 db. Mindegy, fő az ő örömük! :-) Gábor munkahelyén találkoztak az első Gyuri Mikulással. Ez minden évben nagyon hangulatos, családias, még tömegnyomor sincs, úgyhogy élveztük.

Nagyon bátran odamentek egyedül Mikihez. Olyan cukin állnak ott. Perec teljesen odabújt Vincéhez, aztán egyszer csak szembefordultak és ölelgették egymást hosszú percekig. Mindenki nevetett, szépen kivárta Miki is a sorát, aztán odaadta az ajándékokat nekik. Olyan büszke voltam rájuk.



















Itt már dézsmálnak. Semmilyen elemi erővel nem lehetett őket eltántorítani az ebéd előtti csokievéstől. Most mit mondjak? Pont én akarom őket lebeszélni a csokievéstől...???? Vicces!

A csíkos pulcsis kislányról érdemes pár szót említeni. Egyértelműen súlyos csokifüggő volt! :-) Szabályosan megrohamozott mindenkit, akinél csokira hasonlító tárgy volt, és azonnal elkobozta, még szülői felügyelet mellett is. Az enyémek hamar rájöttek a veszélyre, úgyhogy védelmi stratégiát dolgoztak ki. Az első képen Vince tekintetét érdemes figyelni, a másodiknál pedig már a hátraarc-stratégia némiképp bevált.







































Csíkos pulcsis kislány közeledik!!! Anyuka próbálja féken tartani!








































Csokilitisz!!!!

















Rövid pihenés után Szonja szülinapjára mentünk. Azért bele lehet gondolni, egy mikulásünnepségen 100%-on működő gyerek alvás nélkül hogy viselkedik egy játszóházban tartott szülinapon... És mindez egyazon napon! De nem!!! Téved mindenki! Mert igenis a várthoz képest jól alakultak a dolgok! Büszke voltam!!! Itt épp felköszönti az ünnepeltet, akit én egyszer meg szeretnék kaparintani menyemnek! :-) (nem húztak be neki, csak volt arcfestés is... gyönyörű kislány)



















Valahogy ez a tél nem a mienk egészség szempontjából. Ennyit életükben nem voltak még betegek a gyerekek, így a mostaninál már "javasasszony anyukám" aszonta, hogy kenjem zsírral a gyerekeket. Nem nagyon hiszek az ilyen csiribiri praktikákban, de azért bekentem őket. Be kell valljam, tényleg használ, úgyhogy most illatoznak, mint a kacsapicsa a sok zsírtól! :-) Perec különösen élvezi, ő azonnal felvesz egy hihetetlen relaxpózt (fej mélyen lehajt, hátat-szemet kidülleszt és még egy kis nyögés is társul hozzá! Amint abbahagyom 1 mp-re is, azonnal rekedt, bedugult hanggal panaszkodik: "bég, bég..."

Más:

Hetente egyszer fejlesztőpedagógus viszi ki Vincét az oviban a csoportból, mivel állítólag a finom motorikáján van mit javítani. OK, OK, javítsák is neki, de az extra 200 LE-s motorikájával mi van, amit csak nekem indít be??? Azt valahogy nem lehet csappantani? Mondjuk úgy 90-100 lóerős motorikával már tudnék mit kezdeni.

Egyébként tényleg hatásos ez a heti egy alkalom Alíz néninél, akiért alapból is odavan. Látványosan ugrott meg a gyerek rajzképessége, és LEGO-ból is hihetetlen dolgokat épít egymaga a nullából. Áldjuk Aliz néni nevét! Ezt pl. tegnap kreálta:






































2010. december 3., péntek

Perec a bölcsiben

Bejegyezte: Erika dátum: 4:02 0 megjegyzés
Eltelt az első hetünk a bölcsiben, és én azt hittem, hogy még ma sem történik semmi! Ma mentem ki először hosszabb időre, hiszen ez a cél. Nagyon büszke vagyok kicsi Vilmosra, és most nem azért sírtam, mert bent kellett hagyni a bölcsiben és összedőlt a világ, hanem annyira büszke voltam/vagyok rá. Mindenben együttműködött, egyedül(!!!) evett gyönyörűen, repetázva, és csak 1x szökött ki a mosdóba lefittyedt szájjal, hogy "anya!!!!".

Na de! Van a Bálint!!!! Ma már azt hittem, tarkón verem a kis srácot! Személyiségét hűen tükrözi tegnapi viselete: hatalmas, egész pulcsit betöltő halálfej... Fő passziója, hogy a terem egyik sarkából ezerrel, de tényleg ezerrel nekivágtat a kismotorral (ezt sem értem, miért van a csoportban), kispéciz egy másik, ártatlan gyermeket (tegnap Vilmost), és teljes erővel nekirohan a koponyasérülést kockáztatva. Úgy ugrottam fel, hogy azt hittem, széttépem. Szóltam a gondozónőknek, hogy ez szerintem így nem járja, hogy a kis csávó uralja az egész csoportot, és a maximum, amit az 5 nap alatt hallottam kb. 2x, hogy ejnye-bejnye. Nagyon ki vagyok akadva!!!! Én megmondom őszintén, ritkán érzek ilyet gyerekkel kapcsolatban, de a bicska nyílik rendesen a zsebemben, amikor meglátom! :-(

Egyébként pedig a lényeg, hogy Vilmos nagyon jól érzi magát, megbízik Erzsi néniben, sőt! Reggel rohant őt átölelni!

Vilmos fő lelőhelye a kis konyha, ahol rendszerint szőlőfőzeléket készít nekem! Becsszóra, soha életemben nem csináltam ilyet!!!

Ó, a lényeget elfelejtettem! Perec még a beszoktatás előtti látogatáson összejött egy Petra nevezetű hölgyeménnyel, aki rosszindulattal is minimum 3 cm átmérőjű tengerkék szemekkel rendelkezik. Azóta is tart a szerelem! Úgy néz ki, nem kell félteni a fiaimat, és hát az anyjuk egyenlőre meg van elégedve a választásukkal! :-)

Néhány kép az első napjairól:







 

Családi fészek Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea