2012. december 17., hétfő

Sokkot kaptam!

Bejegyezte: Erika dátum: 2:29 0 megjegyzés
Hétvégén egy fogyókúrás valóságshow-t néztem az egyik csatornán. A főszereplő Kirsty Alley. Vilmos berohant egy óvatlan pillanatban a szobába, és hatalmas örömmel kiáltott fel, hogy "anya, ott vagy a tv-ben!!!". Erősen reménykedni kezdtem, hogy az egyik vékony barnára gondolt, de többször rákérdeztem, és mindannyiszor az alábbi személyre mutatott... :( Most készítettem egy táblázatot, menetrendet, úgyhogy február közepére meglesz a -20 kiló, még egy ilyet nem szeretnék átélni.



2012. december 13., csütörtök

Vili fanoknak 8:17-től :D

Bejegyezte: Erika dátum: 2:14 0 megjegyzés

2012. november 6., kedd

Ebéd

Bejegyezte: Erika dátum: 0:21 0 megjegyzés
Én: Fiúk, mi volt ma az ebéd? (amúgy ugyanaz szokott mindkettejüknek)

Vince: tarGonyaleves

Vilmos: dehogyis, sonkaleves!

De biztos klassz volt, mert csillogó szemmel mesélték. :)

2012. szeptember 25., kedd

Bejegyezte: Erika dátum: 10:41 2 megjegyzés
Vince Vilmosnak.

- Vili, ha mamáéknál akarsz aludni, figyelned kell pár dologra. Amikor majd alszol és azt álmodod, hogy pisilned kell, nehogy pisilj, mert nem a WC-n vagy!!!

2012. május 30., szerda

Desiro

Bejegyezte: Erika dátum: 3:13 0 megjegyzés
- Tudom hogy kell Desiro-t vezetni!!! Ülsz a székben és bambulsz! (Vince)

2012. május 26., szombat

Csöpp!

Bejegyezte: Erika dátum: 11:06 0 megjegyzés
- Vilike, kérsz a virslihez mustárt?

- Nem, én csöppöt kérek...

2012. május 23., szerda

Áttörés

Bejegyezte: Erika dátum: 5:29 0 megjegyzés
Végre leszálltunk arról a nyomoronc kismotorról! :-))) (majd videót is csatolok) 


2012. május 6., vasárnap

Agrárcsalád

Bejegyezte: Erika dátum: 10:33 4 megjegyzés




2012. május 3., csütörtök

Kedves barnák update

Bejegyezte: Erika dátum: 4:56 3 megjegyzés
Hivatkozással az alábbi bejegyzésemre, megemlíteném, hogy ismét megjelent az ominózus kedves barna fiatalember a könyvtárban. Egymásra mosolyogtunk, kérdeztem, hogy "he-he, ugye maga a számlás?", mire Ő: "igen, én voltam az első maguknak", mire én: "szerencsére az utolsó is, azóta is rettegünk minden ajtónyitásnál...". De persze kifejeztem, hogy azóta is hálásak vagyunk röpke másfél órás türelméért.

Amúgy az normális, ha egy 3 éves veregeti a vállam a kiránduláson, hogy "anya, ne félj, nem bántanak"? Egyébként a kb. 5 centis, fejemen iszonyatos kitinpáncéljukkal kopogtató rózsa-, ill. szarvas-, plusz a cserebogarakról van szó. Állítólag túlzok, pedig nem! Ha lenne ilyenkor lélekjelenlétem, lefotóznám, de nemhogy lelkem, a jelenlétem sem tudom, hová tűnik ilyenkor.

Ja, ez már nem a barna téma volt, csak úgy. Illetve mégis van barna téma is. :-) Pár hete már a barna macik sem a pelusban nyomulnak!!! :-)))

2012. április 19., csütörtök

Sikerélmény

Bejegyezte: Erika dátum: 2:16 0 megjegyzés
Igen, volt egy kis pozitív visszajelzésem magam felé egyik nap az edzőteremben. Karizomgyakorlat közben kívülről bambának tűnő, belül mélységes szörnyülködéssel szemléltem jócskán megvastagodott, kisebb elefántláb méretű karomat a tükörben, és azon gondolkodtam, hogyan jutottam idáig, amikor is ráeszméltem, hogy a mögöttem ülő sorstárssal tökéletes szinkronban emelgettük végtagjainkat, így az én karomhoz hozzátársult az övének a fele is, azt láttam egy teljes karnak, mármint az enyémnek. Azért eltelt jó pár perc, míg ezt a felfedezést megtettem. És pont jókor jött a megkönnyebbülés, mert az Achilles ínam kb. már a számon lógott ki... (szőke vagyok-e???)

2012. április 10., kedd

Basszusz!

Bejegyezte: Erika dátum: 10:48 0 megjegyzés
Tudom, hogy szenya anya vagyok, és meg kéne állnom ott, hogy csak azt mondatom el napjában 100x Vilmossal, hogy szasz, szaszfészek, meg max. még a szelyembetétesz szaszfészket.... de ha egyszer egyik nap, amikor nem tetszett neki valami, és elkurjantotta magát, hogy BASSZUSZ, és ráadásul állati cuki volt a gödröcskéivel, akkor nem bírom abbahagyni a szekatúrát!!! Kényszeres lettem!

Cuki

Bejegyezte: Erika dátum: 0:42 0 megjegyzés
- Vilmos, légy szíves, vegyük le végre azt a Villám McQueen-es pulcsit. Szagold meg, milyen büdös!

- De nem ér le odáig az orrom!

2012. április 7., szombat

Ez egy szopatás??? :-)))

Bejegyezte: Erika dátum: 11:02 1 megjegyzés

2012. február 22., szerda

jó tanács

Bejegyezte: Erika dátum: 4:29 0 megjegyzés
Melegfrontos fejfájással semmiképpen nem szabad pontban délben elmenni a Bazilika előtt!!!!

Fogászat előtt

Bejegyezte: Erika dátum: 0:13 0 megjegyzés
- Vince, edd tele magad, mert lehet, hogy már nem ehetsz többet!

- Soha?

2012. február 21., kedd

???

Bejegyezte: Erika dátum: 1:26 0 megjegyzés
Egy ideig tuti nem rágnak a fogacskái semmiféle rágót!!!!

Egyébként tudja valaki hogy lehet csizmabelsőből és zokniból kivarázsolni a rágót??? Ecetes ollós viccet neeeeeeee!!!!!!!!!!

És a család röhögőgörcsét hogy lehet oldani több nap után???

Csak ennyi kérdésem volt.

2012. február 18., szombat

Bejegyezte: Erika dátum: 4:29 0 megjegyzés
- Anya, kérek olvadós rágót, azzal jobban tudok gondolkodni!

2012. február 16., csütörtök

Azok a kedves barnák

Bejegyezte: Erika dátum: 2:20 2 megjegyzés
Az úgy van, hogy bizonyos életszakaszaimban egy bizonyos embertípus (jáj, ez olyan hülyén hangzik, de nem rossz értelemben) valahogy bekerül a mindennapjaimba, lépten-nyomon találkozom velük, és valamilyen módon nagyon meghatározóak számomra. Ez lehet rossz, de nagyon örülök, amikor vidámmá tesznek. Most épp ez a helyzet. Szóval van egy amolyan rövid, barna hajú, vékony, nagyon kedves arcú, mosolygós férfitípus, akivel/akikkel majdnem mindennap találkozom és pitypangos jókedvem lesz tőle. :DDD Kezdődött ott, hogy Vince elkezdett járni ott a közelünkben a Ganz Ifjúsági Műhelybe, ahol is K. Csaba, rövid, barna hajú, mosolygós, nagyon kedves egyed minden szavára néznek hatalmas szemekkel, tátott szájjal az olyan kis mukik, mint pl. az enyém is (amúgy én is...). Nos hát itt kezdődött, és már akkor olyan szimpatikus lett nekem ez a kicsit tanárbácsis (Ő az is!), kicsit bölcsészjellegű (az ápoltabból), rövid, barna hajú, mosolygós, nagyon kedves férfitípus.

Aztán tegnap itt volt J. János Gábor. Az én munkahelyemen. Egy olvasó. Ez már önmagában is meglepő. Amikor is szintén könyvtáros kolléganőmmel életünk első, újonnan bevezetett, bazi nehéz, tök felesleges számlázási rendszerét kipróbálhattuk élesben (mondjuk választásunk nem volt). Azt fontos tudni erről a rendszerről, hogyha elcseszed, levágják a fejed és slussz-passz. Na János Gábor ott áll előttünk, be szeretne iratkozni, ergo: számlát kell adnunk, nincs menekvés. Még a fotómásolatokat is inkább ajándékba odaadom egyébként, csak számlát ne kérjenek, amióta ez a rém itt van velünk (ld. újonnan bevezetett, bazi nehéz, tök felesleges számlázási rendszer). De nem ez a lényeg, hanem, hogy milyen férfi is volt ez a J. János Gábor??? Persze, hogy a fent már többször körülírt férfiember! És hogy miért volt megint kedvem szerint való? Kolléganőmmel már siheder korunkban, főiskolai éveink alatt sem voltunk azok a kimondottan besavanyodott könyvtáros kisasszonyok, ezt az előadók kellőképpen, igazán jó jegyekkel, szimpátiájuk folyamatos kimutatásával értékelték is. Szerencsére az idő múlásával sem komolyodtunk túl sokat, így a röpke 1 órás folyamatot, amíg a 30 oldalas tájékoztató füzet szerint, lépésről lépésre elkészítettük a(zt a qrva) számlát, gyakorlatilag végig kacarásztuk. Jó, enyhén fejeztem ki magam, végig vihogtuk. De ami a lényeg, hogy János Péter is velünk együtt végigmosolyogta az egészet a bajsza alatt, amit (bajusz) tényleg csak képletesen írok, mert úgy már nem lenne kedves arcú, barátságos férfiegyed. :-)

Ma reggel pedig egy újabb klónhoz volt szerencsém, amikor a 34-es busz elindulását észleltem kb. 50 méteres távlatból. Jó lett volna elérni, de annyira nem voltam elkeseredve, csak belülről fittyedt a szám, viszont a buszvezető valami kisugárzást észlelhetett, mert mielőtt kikanyarodott volna a főútra, padlóféket nyomott (jóval a megállótól eltávolodva), és olyan ciccegetős arcmozdulattal, félmosollyal, de nagyon szimpatikusan intett, hogy ugorjak! Szerencsére a buszt nem ciccegtette, meg egyáltalán nem is olyan fajta volt, nem amolyan építőipari jellegű, sőt, nem is olyan nagyon buszvezető jellegű, hanem olyan pitypangos jókedvre derítő!!! :)))

Most eszembe jutott, hogy mindkét terhességem alatt a szépen berakott hajú, idős nénikék adták át mosolyogva mindig a helyüket, és olyan, de olyan kedves szavakat intéztek mindig hozzám... Bezzeg az aktatáskás, gyönyörűen élre vasalt öltönyben feszítő, modern kori szemüvegkeretes bankemberek lelkesen nyomták az orrukat az ablakhoz, mert nagyon-nagyon néztek valamit. :-) Akkor ezek az idős hölgyikék voltak az én lelki társaim... most ezek a kedves barnák.


2012. február 15., szerda

párbeszéd

Bejegyezte: Erika dátum: 10:38 0 megjegyzés

Este lefolyt, ismételten magasröptű párbeszéd Vincével! :))

– Na keresek valami mesét Neked!

– Anya, csak ne azt a Péter Istvánt!

– Hogy miiit/kiiit???

– Tudod, azt a fura nevűt, azt ne!!!

– Benedek Elekre gondolsz?

– Igen, Őt most ne!!!

:-)

Portré

Bejegyezte: Erika dátum: 10:35 0 megjegyzés
És ezt nyilván nem a Vilmos csinálta, de ezt is imádom, ugyanis én vagyok, és Vince készítette, na emiatt imádom! :))) (a rajz alapján már csak a fejemből kell fogynom...)

Vili napocska

Bejegyezte: Erika dátum: 10:33 0 megjegyzés
Hát ez a gyönyörűségesen szép napocska a mi kis Vilmosunk első felismerhető rajza. Vannak sugarai, szemecskéi is, csodaszép! Kissé göcsörtös, kissé girbe-gurba, de a mienk!!! Én odavagyok érte!!! :)))

2012. február 9., csütörtök

Ezt én úgy el tudnám viselni minden nap minden percében...

Bejegyezte: Erika dátum: 0:01 0 megjegyzés

2012. február 8., szerda

Vilmos és a toxikus mennyiségű szülinapi torta

Bejegyezte: Erika dátum: 23:57 0 megjegyzés






2012. január 19., csütörtök

Vilmos félévi jellemzése :-)

Bejegyezte: Erika dátum: 10:22 0 megjegyzés
"Kedves Szülők!

Vilike napjai továbbra is jó hangulatban telnek a bölcsiben. Játéktevékenysége nagyon sokrétű, de mostanában jellemző a családi élet megjelenítése. Ez a következőkben nyilvánul meg. Kuckókat épít, zugokat, melyek a konyhát, szobát stb. alkotják. Ide a megfelelő eszközöket rakja, pl. edények, játszókendők, takarók stb. Szinte mindig F. Dénest hívja társnak. Feladatokat megosztják és vasalnak, terítenek, összefoglalva "gyüjtögetnek", "vackolnak".

Építőjátékát fantáziadús alkotások jellemzik. Ezeket meg is nevezi, pl. rakéta. Szókincse gazdagabb koránál. Rövid történeteket, ami vele megtörtént, elmeséli.

Énekeket, mondókákat visszamondja. Gondozási műveletekben korának megfelelően önálló. Megbízhatóan szobatiszta, változóan "ágytiszta". Székletét főleg otthon "rendezi", de a bölcsiben is 1x1 sikerült a WC-be. Szabályokat igyekszik betartani, néha "nógatni" kell. Alvásigénye szintén korának megfelelő. Gondozóival kapcsolata jónak mondható.

Nagymozgás fejlesztőket magabiztosan használja. Ha felmászik a padra, végigmegy, anélkül, hogy leesne. Segítőkész, de ennek intenzitása változó. Alvójátékához (büdös dög) ragaszkodik, napközben csak ritkán kéri.

Bp., 2012. Erzsi néni"

2012. január 13., péntek

Szétesés a köbön, viszont csökken a Hold!!!!

Bejegyezte: Erika dátum: 1:00 0 megjegyzés
Reggel már csak vonyítva, hörögve röhögtem, vagy fordítva (mindkettő megállja a helyét), amikor kb. 20 perc késéssel, az idegbaj szélén, a talpig téli cuccba öltöztetett, ámde térdig letolt gatyájú kisiskolás gyerekem autóból kidobott kiskutya szemekkel nézett rám. Egyébként azt hittem, hogy beszart...

Negyedórával korábban: Egész jól álltunk időben, még a dinót, a tigrist, az este lefestett babgyűjtő dobozt, alvós büdös dögöt, összes filctoll készletet, kis-, közepes-, nagy traktort, és még az összes szükséges téli (nem nyári!!!) ruhaneműt is sikerült kitargoncázni az ajtó elé. De! Ugye a külcsín nagyon fontos, így hirtelenjében elég nagy frászt kaptam, amikor észleltem, hogy Vince térd alá felgyűrte a gatyáját. Odarohantam, miközben számból minimum 3 db lógott ki az előzőleg felsoroltak közül és jól lerángattam. A lényeg, hogy szépen rásimuljon a cipőre. Picit helyre is jöttem.

Negyedórával később: kiskutya szemű gyerek néz rám ugye a letolt gatyával, akkor már az ordítás rá volt rajzolva a számra, de még szerencsére nem hagyta el. Azért szerencsére, mert éreztem, hogy bennem most nincs meg az X faktor, én csesztem el valamit. Érdekes módon elég rövid gondolkodás után jöttem rá, hogy a szekrényből este kiselejtezett, még 2 éves korában hordott gatyát gyömöszöltem rá! Mentségem annyi, hogy gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, mint az eredetileg tervbe vett gatya, leszámítva a (CSAK) 4-5-szörös méretkülönbséget.

Tök jó fej volt egyébként, neki még csak el sem kezdett rajzolódni a visszaordítás, egyből meglátta a helyzetben rejlő stresszoldás lehetőségét! Utána, mint idillikus család, jókat nevettünk a történteken az intézmények felé tartva. Azért mégis örülök, hogy már C betűt kezd írni a Hold...

Némi olvadós rágóval megküldve, este megpróbálom rávenni egy fotózásra! :DDD Szegény gyerek, jól kikapta...
 

Családi fészek Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea