2012. február 22., szerda

jó tanács

Bejegyezte: Erika dátum: 4:29 0 megjegyzés
Melegfrontos fejfájással semmiképpen nem szabad pontban délben elmenni a Bazilika előtt!!!!

Fogászat előtt

Bejegyezte: Erika dátum: 0:13 0 megjegyzés
- Vince, edd tele magad, mert lehet, hogy már nem ehetsz többet!

- Soha?

2012. február 21., kedd

???

Bejegyezte: Erika dátum: 1:26 0 megjegyzés
Egy ideig tuti nem rágnak a fogacskái semmiféle rágót!!!!

Egyébként tudja valaki hogy lehet csizmabelsőből és zokniból kivarázsolni a rágót??? Ecetes ollós viccet neeeeeeee!!!!!!!!!!

És a család röhögőgörcsét hogy lehet oldani több nap után???

Csak ennyi kérdésem volt.

2012. február 18., szombat

Bejegyezte: Erika dátum: 4:29 0 megjegyzés
- Anya, kérek olvadós rágót, azzal jobban tudok gondolkodni!

2012. február 16., csütörtök

Azok a kedves barnák

Bejegyezte: Erika dátum: 2:20 2 megjegyzés
Az úgy van, hogy bizonyos életszakaszaimban egy bizonyos embertípus (jáj, ez olyan hülyén hangzik, de nem rossz értelemben) valahogy bekerül a mindennapjaimba, lépten-nyomon találkozom velük, és valamilyen módon nagyon meghatározóak számomra. Ez lehet rossz, de nagyon örülök, amikor vidámmá tesznek. Most épp ez a helyzet. Szóval van egy amolyan rövid, barna hajú, vékony, nagyon kedves arcú, mosolygós férfitípus, akivel/akikkel majdnem mindennap találkozom és pitypangos jókedvem lesz tőle. :DDD Kezdődött ott, hogy Vince elkezdett járni ott a közelünkben a Ganz Ifjúsági Műhelybe, ahol is K. Csaba, rövid, barna hajú, mosolygós, nagyon kedves egyed minden szavára néznek hatalmas szemekkel, tátott szájjal az olyan kis mukik, mint pl. az enyém is (amúgy én is...). Nos hát itt kezdődött, és már akkor olyan szimpatikus lett nekem ez a kicsit tanárbácsis (Ő az is!), kicsit bölcsészjellegű (az ápoltabból), rövid, barna hajú, mosolygós, nagyon kedves férfitípus.

Aztán tegnap itt volt J. János Gábor. Az én munkahelyemen. Egy olvasó. Ez már önmagában is meglepő. Amikor is szintén könyvtáros kolléganőmmel életünk első, újonnan bevezetett, bazi nehéz, tök felesleges számlázási rendszerét kipróbálhattuk élesben (mondjuk választásunk nem volt). Azt fontos tudni erről a rendszerről, hogyha elcseszed, levágják a fejed és slussz-passz. Na János Gábor ott áll előttünk, be szeretne iratkozni, ergo: számlát kell adnunk, nincs menekvés. Még a fotómásolatokat is inkább ajándékba odaadom egyébként, csak számlát ne kérjenek, amióta ez a rém itt van velünk (ld. újonnan bevezetett, bazi nehéz, tök felesleges számlázási rendszer). De nem ez a lényeg, hanem, hogy milyen férfi is volt ez a J. János Gábor??? Persze, hogy a fent már többször körülírt férfiember! És hogy miért volt megint kedvem szerint való? Kolléganőmmel már siheder korunkban, főiskolai éveink alatt sem voltunk azok a kimondottan besavanyodott könyvtáros kisasszonyok, ezt az előadók kellőképpen, igazán jó jegyekkel, szimpátiájuk folyamatos kimutatásával értékelték is. Szerencsére az idő múlásával sem komolyodtunk túl sokat, így a röpke 1 órás folyamatot, amíg a 30 oldalas tájékoztató füzet szerint, lépésről lépésre elkészítettük a(zt a qrva) számlát, gyakorlatilag végig kacarásztuk. Jó, enyhén fejeztem ki magam, végig vihogtuk. De ami a lényeg, hogy János Péter is velünk együtt végigmosolyogta az egészet a bajsza alatt, amit (bajusz) tényleg csak képletesen írok, mert úgy már nem lenne kedves arcú, barátságos férfiegyed. :-)

Ma reggel pedig egy újabb klónhoz volt szerencsém, amikor a 34-es busz elindulását észleltem kb. 50 méteres távlatból. Jó lett volna elérni, de annyira nem voltam elkeseredve, csak belülről fittyedt a szám, viszont a buszvezető valami kisugárzást észlelhetett, mert mielőtt kikanyarodott volna a főútra, padlóféket nyomott (jóval a megállótól eltávolodva), és olyan ciccegetős arcmozdulattal, félmosollyal, de nagyon szimpatikusan intett, hogy ugorjak! Szerencsére a buszt nem ciccegtette, meg egyáltalán nem is olyan fajta volt, nem amolyan építőipari jellegű, sőt, nem is olyan nagyon buszvezető jellegű, hanem olyan pitypangos jókedvre derítő!!! :)))

Most eszembe jutott, hogy mindkét terhességem alatt a szépen berakott hajú, idős nénikék adták át mosolyogva mindig a helyüket, és olyan, de olyan kedves szavakat intéztek mindig hozzám... Bezzeg az aktatáskás, gyönyörűen élre vasalt öltönyben feszítő, modern kori szemüvegkeretes bankemberek lelkesen nyomták az orrukat az ablakhoz, mert nagyon-nagyon néztek valamit. :-) Akkor ezek az idős hölgyikék voltak az én lelki társaim... most ezek a kedves barnák.


2012. február 15., szerda

párbeszéd

Bejegyezte: Erika dátum: 10:38 0 megjegyzés

Este lefolyt, ismételten magasröptű párbeszéd Vincével! :))

– Na keresek valami mesét Neked!

– Anya, csak ne azt a Péter Istvánt!

– Hogy miiit/kiiit???

– Tudod, azt a fura nevűt, azt ne!!!

– Benedek Elekre gondolsz?

– Igen, Őt most ne!!!

:-)

Portré

Bejegyezte: Erika dátum: 10:35 0 megjegyzés
És ezt nyilván nem a Vilmos csinálta, de ezt is imádom, ugyanis én vagyok, és Vince készítette, na emiatt imádom! :))) (a rajz alapján már csak a fejemből kell fogynom...)

Vili napocska

Bejegyezte: Erika dátum: 10:33 0 megjegyzés
Hát ez a gyönyörűségesen szép napocska a mi kis Vilmosunk első felismerhető rajza. Vannak sugarai, szemecskéi is, csodaszép! Kissé göcsörtös, kissé girbe-gurba, de a mienk!!! Én odavagyok érte!!! :)))

2012. február 9., csütörtök

Ezt én úgy el tudnám viselni minden nap minden percében...

Bejegyezte: Erika dátum: 0:01 0 megjegyzés

2012. február 8., szerda

Vilmos és a toxikus mennyiségű szülinapi torta

Bejegyezte: Erika dátum: 23:57 0 megjegyzés






 

Családi fészek Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea